Üzenet az agynak: Részegen ne írj bejegyzést! Nem törlöm ki, mert ezt is én írtam :(.

Rövid bejegyzés lesz a mai. Muszáj voltam kiírni az idézettet, mert trivilális voltából adódóan, könyörög a szerzőért. Kellőképpen ittas vagyok, hogy leírjam a valódi érzelmeim (törtészét). Nyújtsa fel a kezét, aki tudja mi az "egyedül lenni"! Arra az egyedüllétre gondolok, amikor bevered a fejed, majd vihogva nézel körbe, de senki nem simogatja meg az amúgy sem fontos testrészed. Emelje jó magasra! Maradjon az a szerencsétlen lélek, aki azt hitte, az ő élete más lesz. Aki azt hitte, ő kevésbé büdös lelkileg,  mint más. Köszönöm! Most maradjon az, aki azt hitte, meg tudja változtatni a sorsát (szánalmas bolondok). Nincs más hátra, mint jelbeszélgetni azzal a süket barommal, aki még mindig lóbálja a végtagját. Elnézést minden más süket baromtól. Legyünk őszinték most az egyszer.Az egész bejegyzés/blog egyetlen célja önmagunk sajnáltatása. Ez biza' törlésre fog kerülni. (Csak ismételni tudom magam, még jó, hogy nem a szakításról szól a blog). Szép álmokat! Ámen!

Nagy nehezen csak meglett az első próbálkozásom. Imígyen néz ki a folyamat:

 Itt még elég baresz.

 Az orrok-szájak sosem mentek, mindig olyan herpeszesnek néznek ki. A szemöldök külön tetszett elsőre :)!

 James Cameron Avatar-jában vannak hasonló lények (most mondhatnám, hogy ez volt a cél, de inkább nem).

 Ferde, összecsapott, kidolgozatlan, de az enyimé :D! Gondolkoztam még klasszikus húzásokon, mint tincs-a-szembe, de sietnem kellett és megvan az a béna tulajdonságom, hogy nem szeretek újra belekezdeni dolgokba, vagy lendületből, vagy inkább hagyom. Ezért is félkész ez is. Nem akar senkire hasonlítani, csak szórakoztam (marha jól!). Igazából egyáltalán nem ez az én stílusom, jobban csípem a karikatúra szerű izéket, de most ezt dobta a gép. Legközelebbre header lesz csinálva, már tudom is mi lesz rajta :). Na ezt az idült vigyort az arcomon szerettem mindig is a rajzolgatásban. Ez is letudva, legjobbakat a világon azoknak, akiknek járna!

 A mai nap (többnyire az utóbbi napok hozadékaként) a borzalmas csalódások tömkelegének feldolgozásával telt! Rühelltem az egész világot, talán ezért is tudtam ma többet dolgozni, mint az elmúlt két hétben kétnaponta összesen. Tele van a tököm a töredékinformációk késői közlésével. "Bűnösök közt cinkos, aki hallgat!" Értem ezalatt, hogy ha valaki tud egy fontos (tényleg rohadt fontos) infót, akkor miért csak azután közli, miután már csak halottnak a csók! Tényleg, egyáltalán miért mondja el utólag?! Tele voltam dühös, tehetetlen fájdalommal ma. Borzalmas tapasztalat rájönni, hogy egyedül vagy. Rohadt egyedül! Az emberek sekélyek (nem vagyok hülye, sekélyek, nem sekélyesek, bár így kéne használni, de ez túl enyhe). Sekélyek, csököttek, sztereotípiákból tanult viselkedésformákból táplálkozva majmolják a mindennapokat és azt hiszik élnek. Csak szófordulatokat böfögnek fel ha kérdéseket teszel fel nekik. Bosszantó, hogy az értelmes(nek hitt) emberek is milyen sablonos beszélgetőpartnerré tudnak redukálódni, ha komoly dolgokról vársz tőlük véleményt. Mindenki csak a testiség körül forog, nem tudják megemészteni, ha társ után vágyódsz, nem egy niemand ágytakarót keresel. Ez megfoghatatlan misztikumként lebeg a fejük körül, képtelen bejutni a fülükön át. Csalódás numero duo: Amikor leesik a tantusz, amikor eddig megmagyarázhatatlannak hitt eseményekre egyszer csak ott terem a megoldás, ami pofon egyszerű. Occam borotvája. Erősnek (felénk keknek), megingathatatlannak mutatott személyiségek morzsálódnak törmelékké olyan képzelt terhek alatt, amelyek elvileg nem jelentenek veszélyt az gólem-egóra. Szánalmában az ember már csak nevetni tud ezen (ami olyan keserű, mint az ecetes-ződcitrom). Utólag az élet apró mozzanatai új helyre ugranak az emlékek között, hála a késői információknak. Rájössz, hogy egy pancser vagy/voltál, mennyire vakon hittél másoknak. A magány. Ez a tetű magány aztán a kikezdett lélekbe mar és nem ereszti, furmányos kis himpellér-parazita ő. A fájdalom meg egyre mélyebbre kúszik, egyre mélyebben fáj, ami már nem olyan éles, mint az elején, de tompasága is megrendítő tud lenni egy ilyen napon. Áh, hagyjuk (még jó, hogy nem a szakításról szól a blog)! A digitalizáló tábla meg baromi jó, de az oprendszerem is tropán van, így még nem sikerült használható eredményt elérnem, de majd talán legközelebb! Jól kipuffogtam magam, megyek futni egyet ebben a csípős időben, hátha helyre tesz! Léptem.

Vagyok! A hét eléggé elpörgött mellettem. Visszaolvastam sokadszorra a bejegyzéseimet és rohadjak el máris találtam ezer bénaságot bennük (enyhén fogalmazol). Megpróbálom összeszedni magam és nem belejavítani a régebbiekbe, pedig eléggé rájuk férne. De ez a memento lényege, elvileg. A héten meglett a digitalizáló tábla, valószínűleg mostantól kipróbálom kézírással felvinni az újabb bejegyzéseket. Már csak azért is, mert van egy elméletem (több is), inkább gondolatom (az meg még több). Kíváncsi vagyok, mikor fog eltűnni a kézírásos kommunikáció, úgy alles zusammen. Meg hát tök jól lehet majd úgy belefirkálni az írásba. Most a melóban vagyok, pillekönnyű másnaposság a torkomon, -5 kiló a sunyiban (:D), senki sem jött még be, az Uprising szól sokadszorra a a rádióból. Hazamegyek, megpróbálom belökni a szekeret és firkálgatni. Azt mondjuk eltoltam, hogy elmondtam VB-nek (volt barátnő-nem vörös bor) ezt a blog dolgot. Most ide kéne kanyarítani egy gonosz kis félmondatot, hogy ha olvassa, akkor...akkor..., semmi értelme nem lenne. Furcsa világot élünk, vallom! Nem is annyira rossz egyedül (huh de gyenge volt, kapálódzol!). Témaváltás huszárvágással: Mondjuk legyen az, hogy majd jövök, miután tudok valami szösszenetet prezentálni. Léptem.

 Hagyománytörő módon a bejegyzés címe lett az idézet. Átnézve a temérdek sort amit ide vetettem, ráeszméltem, kell valami koncepció! (Zseniális) Valami amire fel lehet rántani a bejegyzéseket. Rövid gondolkozás után meglett a nagy ötlet. Gyerekkoromban (Isten nyugosztalja) igen sokat rajzolgattam magányomban, elég jól is ment. Most itt a remek alkalom, folytatom. Veszek egy digitalizáló táblát, osz't uccu neki, meglátjuk mi lesz. Megvolt a hétvége. Azt hiszem remekül jellemzi a szórakozás fokát az a vadromantikus tompa puffanás, amikor egy nyúlbólmegszarvasból készült pörkölt hanyagul váll felett elhajított csontszármazéka érkezik meg a tűzvörös TDI A3 balelső ajtajába! (:D) Nem voltunk szomjasak na! Halat elhanyagolható mennyiségben fogtunk, de szép két nap volt. Na, majd jövök! (Csá)

 Ülök az ágyon (és siratod magad), Kispál szól, Peter Schmeichel meg éppen inszeminál egy kocát a tévében. Na ez aztán baresz indulás! Nem baj, lassan indulás pecázni a barátaimmal. "Akinek sok barátja van, annak egy sincs." Ez az! Ez lesz egy másik dolog zárojeles barátomon, mondom barátomon (Mi? Mivan, hagyjál má' tévét nézek, ez a Peter most fogja felrobbantani magát!) kivül. Minden bejegyzésbe lesz egy idézet (félvállról-kurva eredeti vagy). Kösz! Lássuk a mai nagytotál megállapítást! Volt egyetemi barátomnál előkerültek a régi képek, köztük fájó képek. Üzenet az agynak, NE túrj bele a sz@ros bödönbe! Ja igen, végeztem az egyetemmel, most PhD-zok egy nagy egyetemen. Mi becsülete van? Legutóbb, mikor éppen egyik kocsmából tartottunk a másikba az ingyenes taxival-mert van ilyen-egy elsőéves BsC-s srác dőlöngélt mellettem. Miután fennhangon éltettük az élet hanyag élvezeteit, egyszer csak megjegyezte, "nem baj gyerekek, majd rájöttök, hogy tanulni is kéne valamikor!" Mondanom sem kell, majbeszärtunk, úgy üvöltöttunk, hogy milyen igaza van, kéne má' egy diploma is. Ő meg részegen mosolygott, hogy leoltott minket! Még csajozni sem lehet evvel a titulussal, affene. Odajön hozzánk egy másik talajrészeg csaj, rövid duma után kinyögjük a 3 évvel ezelőtt még automatice dugást ámulatot generáló 3 betűt. Péhádé! Aszongya az mi? Basszus, ok ne legyen egy Rubik Ernő, de ez azért sok. Amikor átváltottunk doktoranduszra, még nagyobb sötétség telepedett a fejére! (Na vagyok, csak nem szállt el Peter :(! Egy jó tanács, hagyd el a csúnyább szavak álcenzúrázását, béna is, meg sznob is!) OK! Na, ennyit a munkáról! Megyek lassan, összeculázni. Kéne már írni egy értelmes bejegyzést (mondtam én hogy kurva eredeti vagy)! Majd vasárnap, csúnya másnaposan! (Háhh, Peter lábára buzgott egy vödör hígfos, az meg rohangál :D!) Léptem.

Becsapós a cím, mivel nem vagyok újszülött, max újjászületett (bár ez meg túl optimistán hangzik). Lényeg ami lényeg, egy hete ért véget 3005 nap után eddigi kapcsolatom. A volt menyasszonyom ekkor lécelt le tőlem, hagyjuk, hogy miért (mert unatkozott és új izgalmakra vágyott, balfasz). Ja, igen ezt elfelejtettem leírni: Imádom a saját "hangomat" hallgatni, így aztán fel-fel fog bukkanni pár helyen a zárójeles alteregóm (Helló!), aki bizony nem fog sz@rozni. "Te jól tudod, a költő sose lódít: az igazat mondd, ne csak a valódit." Ez a blog valójában csak nekem íródik, nem is reklámozom sehol, szimplán szeretném kiírni magamból a mindennapok eseményeit, (meg egy böszme adagnyi remény is van bennem, hátha valami értelmes beszélgetőpartnerre találok-de minek). Nem a szakításról fog szólni, inkább csak amolyan almanachnak használom majd, hogy ha egyszer visszaolvasom, elgondolkozzak (lóf@szt, szimplán unatkozom). Jól el leszünk te meg én, de ha még egyszer beszólsz, kihúzlak (Nyazsgem). Látod, sírni fogsz gecó! Mekkora szánalmas vagyok már. Ja, amúgy mennyire kell cicakakának lenni már ahhoz, hogy valaki "A kis herceg"-ből idézzen msn-en??? (Elég nyál!). Nem, nem azt a rókás részt, illetve annak másik mozzantát, (hagyd, csak egyre sz@rabbnak tűnsz!). OK! Hmmm...Utálom a geobannot, elb@ssza a szórakozásom (ez az, csak így tovább, van még lejjebb!). Na jó ez tényleg szánalmas volt. Legalább annyira, mint amennyire szánalmas a magyar rádióban káromkodásoktól cenzúrázott számot leadni, miközben nemrég a helyi Expo-n óvodás szépségversenyt rendeztek a "My humps" aláfestésével. Pfej. Najaszongya, most ennyi, majd ha van valami, akkor lesz.