Vagyok! A hét eléggé elpörgött mellettem. Visszaolvastam sokadszorra a bejegyzéseimet és rohadjak el máris találtam ezer bénaságot bennük (enyhén fogalmazol). Megpróbálom összeszedni magam és nem belejavítani a régebbiekbe, pedig eléggé rájuk férne. De ez a memento lényege, elvileg. A héten meglett a digitalizáló tábla, valószínűleg mostantól kipróbálom kézírással felvinni az újabb bejegyzéseket. Már csak azért is, mert van egy elméletem (több is), inkább gondolatom (az meg még több). Kíváncsi vagyok, mikor fog eltűnni a kézírásos kommunikáció, úgy alles zusammen. Meg hát tök jól lehet majd úgy belefirkálni az írásba. Most a melóban vagyok, pillekönnyű másnaposság a torkomon, -5 kiló a sunyiban (:D), senki sem jött még be, az Uprising szól sokadszorra a a rádióból. Hazamegyek, megpróbálom belökni a szekeret és firkálgatni. Azt mondjuk eltoltam, hogy elmondtam VB-nek (volt barátnő-nem vörös bor) ezt a blog dolgot. Most ide kéne kanyarítani egy gonosz kis félmondatot, hogy ha olvassa, akkor...akkor..., semmi értelme nem lenne. Furcsa világot élünk, vallom! Nem is annyira rossz egyedül (huh de gyenge volt, kapálódzol!). Témaváltás huszárvágással: Mondjuk legyen az, hogy majd jövök, miután tudok valami szösszenetet prezentálni. Léptem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.