Üzenet az agynak: Részegen ne írj bejegyzést! Nem törlöm ki, mert ezt is én írtam :(.

Rövid bejegyzés lesz a mai. Muszáj voltam kiírni az idézettet, mert trivilális voltából adódóan, könyörög a szerzőért. Kellőképpen ittas vagyok, hogy leírjam a valódi érzelmeim (törtészét). Nyújtsa fel a kezét, aki tudja mi az "egyedül lenni"! Arra az egyedüllétre gondolok, amikor bevered a fejed, majd vihogva nézel körbe, de senki nem simogatja meg az amúgy sem fontos testrészed. Emelje jó magasra! Maradjon az a szerencsétlen lélek, aki azt hitte, az ő élete más lesz. Aki azt hitte, ő kevésbé büdös lelkileg,  mint más. Köszönöm! Most maradjon az, aki azt hitte, meg tudja változtatni a sorsát (szánalmas bolondok). Nincs más hátra, mint jelbeszélgetni azzal a süket barommal, aki még mindig lóbálja a végtagját. Elnézést minden más süket baromtól. Legyünk őszinték most az egyszer.Az egész bejegyzés/blog egyetlen célja önmagunk sajnáltatása. Ez biza' törlésre fog kerülni. (Csak ismételni tudom magam, még jó, hogy nem a szakításról szól a blog). Szép álmokat! Ámen!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.